Van abban valami egészen mámorító, ha az ember olyan helyen jár, ahol tudja, hogy kiváltságos. Kiváltságos, mert a sivatag közepén, a semmiből kinövő felhőkarcoló 124. emeletén is tiszta víz folyik a csapból, mert az augusztusi hőségben a kertben hűtött medencében frissülhet fel, mert az autópálya mellett légkondicionált megállóban várhat a buszra, a boltba belépve pedig kedvére válogathat a legkülönlegesebb francia sajtok között, és mert tudja, hogy ez nem a valóság, csak egy vízió. Dubai emírjének, Mohammed bin Rashid Al Maktoum sejknek az ambiciózus víziója, aki elhatározta, hogy felépít egy álmot, és ezzel örökre felteszi Dubait a világtérképre.
Vessük bele magunkat, a város nyüzsgésébe és legyünk részesei a sejk álmának mi is, hiszen Dubai olyan, mint egy felnőtteknek épült Disneyland, ahol minden a pénzköltésről, a nagyzolásról és az élvezetekről szól.
Van itt fedett sípálya, mesterséges szigetek, bevásárlóközpontok, luxusautók, csillogás és minden mi szem szájnak ingere. Bármilyen hihetetlen, de a turisták árgus szemei elől kicsit távolabb ugyanebben a városban van nyomor, nélkülözés és kiszolgáltatottság is.
A sivatag széli táborokban tengődő, okmányaiktól megfosztott pakisztáni vendégmunkások fotói persze valószínűleg nem sok idelátogató turista iPhone memóriájában foglalják a helyet. Ezek a képek megmaradnak az oknyomozó riportereknek, akik munkájuk végeztével az Emirates business osztályán pihenik majd ki a munka okozta fáradalmakat és mindannyian tudjuk, hogy nincs az a bűntudat, amit egy pohár jól behűtött Dom Pérignon ne mosna el.
Tudatos utazóként, emberként nehéz ezek mellett a kettősségek mellett szó nélkül elmennem, de álszent dolog lenne, ha ítélkeznék, mikor valójában minden hibája ellenére nagyon is kedvelem ezt a várost.
Élvezem a csúszdázást az Atlantis The Palm vízi kalandparkjában, a hajókázást a Dubai Creek-en, a rengeteg közel keleti éttermet és még a nagyzolós 43. emeleti tetőbárt is, ahonnan közvetlenül rá lehetett látni a kivilágított Burj Kalifára.
Dubai a végletek városa és szélsőséges reakciókat vált ki az emberből. Pontosan ebben rejlik a város legfőbb erénye és engem is ezzel fogott meg. Mindent el lehet mondani róla, de azt, hogy középszerű vagy átlagos lenne semmiképp sem.
Az első utam tervezésekor az Airbnb-t böngészgetve azt vettem észre, hogy az eredetileg keresett szolid stúdió apartmanból egyszer csak panorámás, high-tech penthouse lakás lett a város egyik legfelkapottabb környékén, és hamarabb böktem rá a foglalás gombra, mint, hogy hangosan elszámolhattam volna háromig. Hát ilyen ez a város.
Aki Dubaiba látogat, az a luxus hotelek széles kínálatából válogathat majd és a fenti tapasztalataim alapján viszonylag biztosan merem állítani, hogy eljön az a pont, amikor a racionalitást és a számokat maga alá gyűri a mindenkiben ott rejlő impulzív vásárló.
Ha igazi expat életérzésre vágyunk, érdemes célba venni a Pálma lábánál elterülő Dubai Marina kerületet. A tengerparton magasodó felhőkarcolók és az utcán parkoló luxusautók aránya itt különösen magas, de ami különlegessé teszi ezt a városrészt az nem más, mint a gyalogosátkelők és járdák megléte, melyek segítségével nem kell taxiba szállnunk, ha szeretnénk eljutni az utca túloldalán található közértbe. Dubait ugyanis nem igazán lehet gyalogszerrel végig járni, így a jó közlekedés első számú fontosságú a város felfedezéséhez.
A Dubai Marina egyébként egy egész kellemes hely, ahonnan szinte bárhova gyorsan el tudunk jutni és ahol a meglepően tiszta strand is csak pár lépésre van. A találóan „The Walk” névre keresztelt éttermekkel és bárokkal teli part menti sétány esténként zsúfolásig megtelik emberekkel és méregdrága autóikkal feltűnősködő helyiekkel.
Ha már a méregdrága autóknál tartunk, akkor szeretnék lerombolni egy Dubaial kapcsolatos mítoszt, miszerint ez egy nagyon drága város. Nem az. Az áruk a szupermarketekben és a fogások az éttermek étlapjain nem feltétlenül drágák.
Ami igazán drágává teszi ezt a várost, azok mi vagyunk, pontosabban az egónk. Hogy visszafogott, tudatos emberekként, utazókként elhisszük és elhitetjük magunkkal, hogy megérdemeljük a francia pezsgőt, a luxushotelt, a koktélokat és a kényeztetést.
Elvégre Dubai mégis csak tud valamit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.